A korabeli római arisztokrácia legfelső köreiből származott. Apja, Marcus Plautius Silvanus Kr. e. 2-ben Augustus császárral együtt töltött be consuli tisztséget. Később Asia provincia helytartója volt, elfojtotta a pannoniai, Duna menti felkelést, megzabolázta a dalmátokat, s a senatus döntése értelmében elnyerte az úgynevezett győzelmi jelvényeket. A nő nagyanyja, Urgulania, aki után előnevét kapta, Livia császárné legközelebbi barátnői közé tartozott, azaz igencsak befolyásos asszony volt. Amikor unokáját, Urgulanilla bátyját felesége meggyilkolásával vádolták meg, tőrt küldött neki, szavak nélkül adva tudtára, mit kell cselekednie; s a férfi meg is tette azt. Az ókori Tibur, a mai Tivoli közelében található a Plautiusok eme ágának sírboltja. Három személy nevét őrző sírfelirat került itt elő: Marcus Plautius Silvanus és felesége, Lartia, azaz Urgulanilla szüleinek neve, valamint egyik fiuké. Talán az asszonyt is ide temették, ám felirat nincs.
Claudius, az idősebb Drusus és Antonia fia, Livia unokája, aki Kr. e. 10-ben született, apjától árván hagyva hosszú ideig nagyanyja házában nevelkedett, aki nyíltan megvetette. A fiú dadogott, húzta a lábát, zavarosan beszélt, s főként történelemmel foglalkozott. De valószínűleg [42] éppen azért, mert ilyen tökéletlen ember benyomását keltette, őrizhette meg életét úgy a betegesen gyanakvó Tiberius, mint az egyértelműen pszichopata Caligula alatt. Bár nem számított különösebben jó partinak, s a lányok nem róla álmodoztak, mégiscsak az uralkodócsalád tagja volt. Így aztán épphogy kinőtt a gyermekkorból, tehát már talán Kr. u. 5-ben menyasszonyt választottak számára.
Először Aemilia Lepidára, a Kr. u. 1. év consuljának, Lucius Aemilianus Paulusnak és Juliának lányára, a császár unokájára esett a választás. Házasságkötésre azonban nem került sor, mert a menyasszony szülei egy összeesküvésben való részvétellel befeketítették magukat az uralkodó szemében. Paulus az életével fizetett, Julia pedig számkivetéssel. Ez Kr. u. 8 körül történt. A következő jegyes, Livia Medullina, aki nemzetségét Camillustól, a köztársaság idejének híres dictatorától vezette le, váratlan, ám természetes halállal halt meg az esküvő napján.
Közvetett jelek alapján tételezhetjük fel, hogy Urgulanillával a házasságkötés 10 körül történt, amikor Claudius körülbelül 20 éves volt. A kapcsolat gyümölcseként két gyermek jött világra. A fiú, Claudius Drusus 20-ban Seianus lányával, Juniával lépett jegybe, ám az ünnepség előtt néhány nappal véletlen, hirtelen halált halt: egy körtét fel-feldobva és szájjal elkapva játszott, a gyümölcs azonban hirtelen a légcsövébe került. Amikor pedig Claudiusnak leánya született, ő úgy gondolta, hogy nem tőle van a gyermek, hanem valamelyik szabadosé. Meghagyta, hogy meztelenül tegyék felesége ajtaja elé, a házaspár tehát már ágytól-asztaltól különváltan élt. Öt hónappal később került sor a jogi értelemben vett válásra. Claudius erkölcstelenséggel vádolta feleségét, s gyilkosságban való részvételét is föltételezte. Az asszony és a leány további sorsáról nem tudunk. [43]
Aelia Paetina. A 41-től 54-ig uralkodó Claudius második felesége, akit vélhetően 25-ben, trónra lépte előtt vett el. A válásra 41-ben került sor. Egy lánya volt.
A tehetős Aelius Tubero nemzetségéből származott. Apja, Aelius Catus 4-ben consul volt, nagyapja Aelius Tubero, a kiváló jogász. Claudiusszal 25 körül kötöttek házasságot; a kapcsolatból születő lány, aki Claudius anyja után az Antonia nevet kapta, 41-ben ment férjhez, ekkor tehát körülbelül 15 évesnek kellett lennie. Suetonius szerint Claudius apró összetűzések következtében vált el Paetinától. Nem tudjuk, hogy ez mikor történt. Amikor azonban Claudius 48-ban, már császárként új feleséget keresett, Aelia Paetina jelöltsége is szóba került. Ennek a javaslatnak különösen a befolyásos szabados, Narcissus volt a támogatója. De az asszonyról ez az utolsó hírünk.
Lányának, Antoniának viszont tragikusan alakult a sorsa. Claudius először Pompeius Magnushoz adta feleségül, aki a köztársaság hanyatlása idején, egy évszázaddal korábban élt hadvezérnek volt leszármazottja. Néhány éven át gondoskodott vejéről, és segítette pályafutását, később azonban, de mindenképpen még 47 előtt halálra ítélte. Nem tudjuk az okot, ám bizonyosan része volt a dologban Claudius akkori feleségének, Messalinának. Ismerjük viszont Pompeius halálának körülményeit: lekaszabolták, amikor éppen szeretője karjaiban pihent. [44]
Antonia második férje Cornelius Sulla Felix lett, a több mint száz évvel korábban élt híres dictator utolsó leszármazottja. Érdemes felfigyelni, hogy Claudius olyan régi, nagy nemzetségek leszármazottait választotta vejeinek, amelyek a köztársaság vége felé jelentős szerepet játszottak. Vajon véletlen volt ez, vagy tudatos politika? Sulla 62-ben Nero áldozata lett. Három évvel később ugyanez a Nero eldöntötte, hogy feleségül veszi Antoniát, áldozatának özvegyét. Az asszony nemet mondott, tehát összeesküvéssel vádolták, és halálra ítélték. [45]
Messalina
Valeria Messalina. A 41-től 54-ig uralkodó Claudius császár harmadik felesége, akit trónra lépte előtt, bizonyára 39-ben vett feleségül. 48-ban ölték meg. Lánya és fia született.
Anyja, Domitia Lepida révén Marcus Antoniusnak és Octaviának, Augustus császár nővérének volt a dédunokája. Tehát az uralkodó dinasztiával közeli rokonságban lévő családból származott, annál is inkább, mert apja, Marcus Valerius Messala az egyik unokatestvére volt Claudiusnak. Megvolt tehát kiválasztásának családi oka. Valamivel 20 után született, tehát 39-ben, mikor feleségül ment Claudiushoz, tizenöt évesnél kevéssel idősebb volt. Már valószínűleg 40-ben életet adott lányuknak, Octaviának. Ez a név természetesen az Augustus császár nemzetségéhez való tartozást hangsúlyozta. A fiú világrajövetelekor, 41 februárjában viszont Claudius már majdnem egy hónapja császár volt. A gyermeket először Tiberius Claudius Germanicusnak nevezték; ezt az előnevet Germanicusnak, Claudius apjának tiszteletére kapta. 43 őszétől kezdve azonban, amikor hivatalosan megünnepelték Britannia meghódítását, a gyermek neve Britannicus lett; így is vonult be a történelembe.
Amikor Messalina megszülte a fiát, a senatus fel akarta ruházni az augusta címmel, ám Claudius tiltakozott. Némelyik görög város mégiscsak vert ilyen felirattal pénzeket. Megkapta azonban azt az előjogot, hogy a színházakban az első sorban üljön, a Vesta-szüzek között, ami [46] egykoron Livia előjoga volt. A dolog külön pikantériája, hogy Messalina szívesen játszotta az igencsak dolgos prostituált szerepét. És akár a Vesta-szüzeknek, joga volt az utcákon a carpentum nevű, kétkerekű kocsival hajtatni.
Messalina minden kétséget kizáróan a leginkább bűnös hajlamú, ugyanakkor a legkéjvágyóbb római császárnék közé tartozott. Ami a különböző emberek halálát illeti, amelyhez közvetlenül vagy közvetve hozzájárult, csak Agrippina mérhető hozzá, aki az ő utóda volt Claudius oldalán. Messalina gyűlöletének áldozatául esett a két Julia, férje közeli rokonai. Julia Livillának, Caligula testvérének azért kellett meghalnia, mert szép volt, s mert a császárné szerint nem mutatott iránta kellő tiszteletet; túl gyakran beszélgetett Claudiusszal is. Először elérte, hogy Livillát száműzzék Pandateria szigetére azzal a váddal, hogy Senecával, a máig híres moralista íróval paráználkodott, majd halálra ítélték, és az ítéletet végrehajtották. A lány halála pillanatában alig húszéves volt. A másik Julia, Tiberius császár unokája, az előzőnél alig tíz-egynéhány évvel idősebb, ugyancsak Messalina intrikáinak és rágalmainak köszönhetően halt meg, A harmadik híres asszony, akinek halálát okozta, a szépségéről ismert Poppaea Sabina volt, Nero későbbi feleségének anyja. Ő - miután paráznasággal vádolták meg - a börtöntől való félelmében öngyilkosságot követett el.
Messalina azokat a férfiakat sem kímélte, akik bármivel is megsértették, főként azzal, hogy erotikus szolgálataikat megtagadták tőle; vagy akiknek vagyonára áhítozott. Megtetszett a császárnénak Junius Silanus volt consul, akit hispaniai helytartóságból hívtak vissza, hogy feleségül vegye Messalina anyját. A férfi érzéketlen maradt a császárné ajánlkozására. Az asszony tehát Narcissusnak, a császár bizalmát élvező szabadosnak a segítségével elveszejtette őt. Junius Silanust államcsíny előkészítésével vádolták. Az egyik bizonyíték Narcissus állítólagos jós-álma volt, amelyben látta, amint Silanus megöli a császárt. Különös módon Messalina is hasonló álmokat látott. Ez elég volt, hogy kiadják és végrehajtsák a halálos ítéletet.
Marcus Vinitius, a kétszeres consul hűvös viselkedésével vonta magára Messalina haragját, utasítására tehát megmérgezték; legalábbis ezt pletykálták. A praefectus praetoriónak viszont azért kellett meghalnia, mert Messalina attól félt, hogy fölfedi Claudius előtt mindazt, ami a palotában történik. Valerius Asiaticus elsősorban hatalmas gazdagságának [47] köszönhette vesztét, Pompeius Magnus, Claudius veje pedig annak, hogy túl közeli családi kapcsolatok fűzték a császárhoz. Állítólag a kis Nero ellen is küldött gyilkosokat, miután attól félt, hogy a későbbiekben az ő fiának, Britannicusnak vetélytársa lehet a hatalomért folyó harcban. S ez valóban így is történt.
Lehet, hogy ezek közül a gyilkosságok közül egyiket-másikat, esetleg más gazemberségeket tévesen tulajdonítottak neki, hiszen némelyikük lehetett természetes halál is, vagy valaki más is állhatott mögöttük. Néhány esetben azonban a császárné részvétele vitán felüli; erotikus kicsapongásait pedig többen igazolják. Messalina név szerint ismert szeretőinek listája, bár bizonyosan nem teljes, de így is hosszú. Voltak köztük senatorok, magas rangú hivatalnokok, nagyvállalkozók, de akadt a sorban gladiátor, orvos, színész is.
A császárné kedvenc szórakozását a közös orgiák jelentették. Az ezekben való részvételre férjes asszonyokat kényszerített, akiknek férjei ugyancsak résztvevők voltak, de legalábbis nézők. A szórakozásban szívesen benne lévőkre jutalmak és elismerés vártak, aki pedig ellenállt, arra kegyvesztettség, annak minden következményével. Egy alkalommal teherbírási versenyt szervezett, melyben riválisa egy ismert prostituált volt. A császárné győzött: huszonötször közösült egy nap leforgása alatt.
Közönséges bordélyban is megfordult. Álöltözetben és szőke parókában ment oda, miután sötétbarna volt a haja. Állt saját kamrája függönye mögött, meztelenül, bearanyozott keblekkel, Lichisca néven csábítva a klienseket. Utolsóként, szomorúan távozott, továbbra is kielégítetlenül.
A nagyszámú tanúságtétel egybehangzó: Messalina nimfomán volt, kéjvágyó és bűnöző. Elképesztő, hogy miként maradhatott számos ilyen tette annyi éven át titokban a császár előtt. Claudius valóban nem tudott minderről. Elfoglalták az államügyek és a tudomány, a palota éle-tébe nem szólt bele. Határtalanul megbízott feleségében és felszabadított rabszolgáiban, akik pedig szolidárisan ugyanazt a politikát folytatták, lehetővé téve Messalinának mindent, és semmiről sem tudósítva a császárt. Az asszonnyal együtt hatalmas pénzekre tettek szert. Minden eladó volt: a római polgárjog, a hivatalok, a bírósági ítéletek. A császárné szexuális élete a szabadosokat nem érdekelte. Épp ellenkezőleg - nagyon is kezükre játszott a dolgok ilyetén állása, hiszen ezzel zsarolhatták Messalinát. A császár tehát el volt zárva a palotában folyó ügyektől [48] a hallgatólagos egyetértés falával. Még ha valaki merészelt is átadni valamiféle információt, könnyedén elutasították, mint rágalmat és pletykát. Az orgiák részvevői, még azok is, akiket kényszerítettek, jobbnak látták, ha hallgatnak.
Egyszer azonban Messalina hibát követett el, amelynek számára tragikus következménye lett. A büntetlenségtől elvakultan bevádolta a császár előtt valamiféle kihágással az egyik szabadost, Polibiust, aki egyébként ugyancsak szeretői köréhez tartozott, és elérte, hogy halálra ítéljék. Ettől a pillanattól az összes szabados veszélyben érezte magát - ám a dolgukat ő maga könnyítette meg, amikor politikai jelentőségű lépésre szánta el magát.
Beleszeretett Gaius Siliusba, a 48-as év consuljába, s előbb arra kényszerítette, hogy váljon el feleségétől, miután csak önmaga számára akarta biztosítani a férfit. Ezután állítólag maga Silius hozakodott elő az ötlettel, hogy keljenek össze. Arra számított, hogy Claudiust el lehet távolítani, s ő foglalja el a helyét Messalina mellett, nemcsak mint férj, de mint császár is. Az asszony eleinte ellenezte a tervet, gyanítva, hogy csak eszköz lesz Silius kezében, végül azonban beleegyezett, és formálisan is megtartották az esküvőt.
A császár éppen Ostiában tartózkodott, bizonyára az ottani kikötő fejlesztése ügyében. A szabadosok azonnal léptek: Narcissus meggyőzte Claudius ágyasait, hogy elsőként ők mondják el Messalina és Silius házasságának hírét. Ezután maga Narcissus is megerősítette az információt. A rémült császár azonnal a fővárosba sietett, aziránt érdeklődvén útközben a környezetétől, hogy egyáltalán uralkodik-e még.
Eközben Rómában Messalina, férje és szeretői szüreti mulatságot tartottak, ugyanis október volt. Taposták a szőlőt, a hölgyek állatbőrbe öltözötten bacchánsnőket játszottak, maga Messalina pedig a részeg kiáltozást és táncot vezette kibontott hajjal, kezében a szőlővesszővel övezett bottal, szeretői körében. Egyikük, Vetius Valens, híres orvos, bizonyára bortól kellően hevülten, felmászott egy fára. Lentről megkérdezték, mit lát. Azt válaszolta: „Vihar közeleg Ostia felől!”
Valóban vihar közelgett. Már a mulatság közben elterjedt a híre, nem tudni, kitől, miként, hogy a császár mindent tud, és máris közeledik. Azonnal szertefutott mindenki. Messalina a régi Lucullus-kertekbe sietett, Silvius pedig, mintha egyáltalán semmi sem történt volna, bement a hivatalába. A többiek házaikba menekültek, vagy rejtekhelyet [49] kerestek. De a tisztek sokukat összegyűjtötték és bilincsbe verve a császár elé állították.
Messalina egyetlen reménye az volt, hogy személyesen találkozik Claudiusszal. Meghagyta, hogy a gyerekeket, Britannicust és Octaviát vezessék ki az ostiai útra, a legidősebb Vesta-szüzet pedig megkérte, hogy álljon ki mellette. Ő maga három személy kíséretében, gyalog végigment az egész városon, míg egy kocsit nem talált, amely kerti hulladékot szállított, s így indult Ostia felé.
A szabadosok tudták: semmiképpen nem engedhetik, hogy találkozzon a férjével. Ezért, amint Messalina kihallgatást kérve közeledett, Narcissus elnyomta a hangját, saját maga beszélve el, miként folyt le az esküvő Siliusszal, és bemutatta az asszony szexuális életét is. A gyerekeket, akiket a város kapujánál találtak, eltávolították, a Vesta-szüzet pedig megnyugtatták, hogy a bűnöst a császár a maga idején meghallgatja. Claudius a praetorianusok kaszárnyájába ment, és röviden beszélt a katonákhoz. Beismerte, hogy mindegyik házassága sikertelen volt, úgy döntött hát, hogy ezután magányosan él, ha pedig ezt az elhatározását nem tartaná be, az ő kezüktől haljon meg. Ezután hozzálátott a mindenhonnan összegyűjtött bűnösök megítéléséhez.
A legbűnösebb, Silius azt kérte, hogy azonnal hajtsák végre rajta az ítéletet - ez meg is történt. Nem álltak ellent, hanem bátran mentek a vesztőhelyre a többiek is. Csak a Mnester nevű színész könyörgött kegyelemért. Megszaggatta köntösét, és azt kiáltozta, hogy ostorcsapásokkal kényszerítették a fellépésekre, és csupán magának Claudiusnak a parancsát teljesítette, aki meghagyta neki, hogy mindenben fogadjon szót Messalinának. Talán meg is menekült volna, ha Narcissus nem hívja fel a figyelmet arra, hogy ha annyi remek embert halálra ítéltek, nem lehet könyörülni egy komédiáson. Meghagyták Plautius Lateranus életét, méghozzá a nagybátyjának Britannia meghódításában játszott szerepére tekintettel, ám a senatusból eltávolították. Egy másik senatort, Caesoniust viszont nem tartották férfihalálra méltónak, miután az orgiák alatt női szerepet játszott.
Claudius visszatért a palotába, jól vacsorázott, és bort ivott rá. Meghagyta, hogy a szerencsétlen, azaz Messalina másnap jelenjen meg a kihallgatáson. Narcissus az ügy ilyetén fordulatától megrémülve, kifutott az előcsarnokba, és egy tisztnek meghagyta, hogy hajtsa végre a császár akaratát, és ölje meg Messalinát. Ez embereivel Lucullus kertjeibe ment, [50] ahol továbbra is ott várt Messalina. A tiszttel tartott egy szabados, akinek ügyelnie kellett, hogy a császárnét tényleg megöljék.